Pfizerem története

Mivel krónikus beteg vagyok, és abszolút tisztában vagyok a helyzet súlyosságával, már legelső nap (talán még a legelső órában is), tehát decemberben, regisztráltam az oltásra. És vártam türelemmel. Márciusban felhívtam a háziorvost, hogy nekem bármelyik oltás jó, csak oltson már be. Persze azt sem értettem, hogy miért nem utal be oltópontra, bármelyik pesti kórházba el tudtam volna menni. Várjak türelemmel, majd sorra kerülök. Rákérdeztem a járási tisztifőorvosnál, róla is lepattantam. Nagyon baszta a csőrömet, hogy a környezetemben / lakókörnyezetemben huszonéves, makk egészséges fiatalok kapnak Pfizert, én meg el vagyok hajtva. Közben olyan rosszra fordult az állapotom, hogy már tényleg kb csak a Pfizert kaphattam volna. Május 3-ra beregisztráltam AstraZenecára, mondom lapot húzok, ha 1 napra kiüt az még mindig jobb, mint a semmi. De eljött a Pfizer mennyország ugye április 30-án, mert másnap Fradi meccset kellett tartani. A pesti oltópontokig nem jutottam el (össze-vissza voltak információk), a helyi kórházban azt az infót kaptam hogy mindenkit elhajtanak aki nem időpontos (utólag derült ki hogy végül mégsem). Szóval végül Balassagyarmaton kaptam Pfizert, 2x45 perc vezetés, és 2 óra sorbanállás után. Oxigén szaturáció mérésnél 87-et mértek, simán ráírták a lapomra, hogy 97….

Ja és a vicc: hív a háziorvos asszisztense azon a héten hétfőn, hogy szerdán kínaival oltanak, érdekel-e? De mondom krónikus beteg vagyok, 3 hete folyamatosan rosszabbodó állapottal. Hát akkor mit kérek? Mondom én úgy tudom hogy így már csak Pfizert kaphatok. Jó, felírta, nem tudja garantálni mikor, és kb. rámcsapta a telefont. Azokon a napokon volt a nagy kínais kampány, ami nem kellett senkinek, szóval a helyi kórházban kb fél órán belül kaphattam volna kínait...

Add comment

Loading